Az évek során mindig jött valami, amire felfigyeltem, ami megerősítette bennem, hogy másként volna jó csinálni ezt az „iskola dolgot”. Persze, magamból indultam ki. Az első iskolai napon 3 piros csillagot és 4 piros pontot gyűjtöttem be, a második napra már nem emlékszem, csak arra, hogy a kezdeti izgalom lassan elmúlik, és már nem is tűnik olyan jó helynek az iskola. Csendben ültem a padban, „jókislány” voltam, nem zavartam a többieket. Unatkoztam. Majdnem 8 éven át. Utólag végtelenül elpazarolt időnek tartom azt a 8 évet, de akkor ezt választhatták a szüleim.

Sokat gondolkodtam azon, hogy mit is csinálnék másként, milyen iskolát választanék a gyerekeimnek, hogy nekik felnőttként a kisiskoláról ne egyből az ugorjon be, unatkoztak. Megnéztem az alapítványi iskolákat, beszélgettem otthontanulós szülőkkel, és magántanárokkal, óvónénikkel, tanítókkal. Saját pszichológiai, pedagógiai tanulmányaim során szerzett benyomásaim, tapasztalataim, „kutatásaim” is vezettek. Ezekből az élményekből számomra öt fontos pont körvonalazódott ki, ami mentén el tudom képzelni azt az iskolát, ahova szívesen adnám a gyerkőcöket.

Milyen is lenne ez a kisiskola?

1. Legyen közel, hogy a gyerek önállóan tudjon jönni-menni. Önállóan. Ha szeretne, gyalog, ha szeretne, biciklivel, rollerral, görkorival, bármivel. (Nem szeretném, ha minden nap nekem kellene hozni-vinni, mert messze van az a jó iskola.)
2. Legyen közösség, egy kis csoport, 5-8 gyerek, akik együtt tanulnak. (Nem szeretném, ha magántanuló lenne, de azt sem, ha a tanító sok gyermek között kellene megossza figyelmét.)
3. Legyen egy (vagy szükség szerint több) tanár, tanító, aki tanítja őket. (Nem szeretném én magam tanítani a gyermekem. Nem azért, mert nem érzem magam képesnek rá, hanem azért, mert elsősorban az édesanyja szeretnék lenni, ezt a szerepet szeretném viselni, amikor vele vagyok.)
4. Legyen szabadságuk, választhassanak a gyerekek. Nekem fontos, hogy ami érdekli őt, abban elmélyedhessen annyira, amennyire csak kívánja. Szárnyalhasson. És ehhez szeretnék minden támogatást, lehetőséget megadni neki, szeretném a meglévő kíváncsiságát táplálni. És nyilván, ami nem megy annyira, ott kapjon több figyelmet, magyarázatot.
5. Legyen a pedagógiai gondolkodás része a gyerekközpontúság, az önállóságra nevelés, a szabad játék, az önálló munka, a kreativitás, az egyenjogúság ... Thomas Gordon, Rudolf Steiner, Maria Montessori, Vekerdy Tamás, Dr. Ranschburg Jenő, Mérei Ferenc jutnak eszembe.