2014 nyara óta, amikor ezt a blogot indítottam sok idő eltelt. Azóta több emberrel, szülőtárssal, tanárokkal, tanítókkal beszéltem, még több közvetett tapasztalatot gyűjtöttem az otthon tanulás, unschooling, magántanulás témakörében.

És, ami számomra a legfontosabb, hogy itt, Tordason is elindult „valami". Jelenlel öt család összefogásáról beszélhetünk, akik együtt gondolkodunk a kisiskoláról. Beszélgetünk arról, hogy milyen keretek között szeretnénk létrehozni kisiskolát, reggel mikor kezdjenek a gyerekek, milyen időbeosztásuk legyen, jó-e, ha több évfolyamhoz tartozó kisdiákok járnak egy csoportba, hány gyerek legyen a csapat tagja, hogyan hidaljuk át a fellépő nehézségeket. Természetes, hogy vannak bennünk kételyek, kérdések, hogy valóban ez-e a megfelelő, a legjobb út a gyerekeink számára. De valamiért mégis együtt vagyunk - ahogy a csapatból egy szülő mondta, valamit megláttunk a kisiskolában, ami felkeltette az érdeklődésünket és érdemesnek tartjuk arra, hogy formáljuk, gondolkozzunk benne.

Hogy mi minden történt ennyi idő alatt? Van egy tanító néni, akit felkértünk. Az 5 gyerek 2015 őszén elsős és másodikos osztályba jár, és tudjuk őket együtt tanítani. Mindannyian egyetérünk abban, hogy előnyösebb lenne, ha külön házat/házrészt tudnánk bérelni a kisiskola számára. És mindannyian egyetértünk abban, hogy jó lenne, ha nemcsak 5, de inkább 8 gyerekből állna a kezdő csapat.

Megyünk hát tovább, és várjuk szeretettel az érdeklődő családokat.

A többi sarkalatos kérdésről az időközben keletkezett munkaanyagot, a szülői találkozókon felmerül és megvitatott kérdések rövid összegzését, kérésre szívesen elküldöm.

Írj ide: komodorka@hotmail.com

Röviden: „kisiskolának" neveztem el, de nem egy új magán vagy alapítványi iskolát szeretnék életre hívni, hanem egy olyan 5-8 főből álló általános iskolai tanuló csoportot, akik magántanuló státuszban, egy vagy több tanító segédletével, „alternatív pedagógiai” elvek mentén tanulhatnak együtt. Elsősorban tordasi gyerekekből álló csoportban gondolkodom, de talán Gyúró, Martonvásár sincs olyan messze. Végülis, csak 1 buszmegálló :)

Mikor indul? 2015/16-os tanévvel kezdődően (de nem feltétlenül csak akkori elsősökkel, ugyanakkor alsós korosztállyal).

Persze sok kérdés még nyitott:
- hol tanulhat ez a csoport,
- ki(k) tanítsanak, pontosan mit és hogyan,
- milyen anyagi vonzata van,
- mi a jogi háttér.

Ezek és még sok más kérdés megbeszélésre vár. Most szülőtársakat keresek, akikkel ez a kezdeményezés életre hívható. Elsősorban olyan szülőket, akiknek a gyermeke a 2015/16-os tanévben lesz 1. osztályos.
Arra szeretnélek kérni, ha végigolvastad a blogon ezt a pár bejegyzést, és felkeltette a figyelmed, érdemesnek találod továbbgondolni, keress meg engem:
Komoróczki Dóri, komodorka@hotmail.com

Bővebben az alternatív iskolákról, otthonoktatásról. Cikkek, amik tetszettek, amik tágították a világnézetemet.

Vekerdy Tamás
Előadás egy Waldorf iskolában
Az iskola megbetegíti a gyerekeket
Gyerekek, óvodák, iskolák

Dr. Ranschburg Jenő
Nevelés vagy genetika?

Iskolahekkelés
School Hack
A videoról: amikor a 13 éves Logan LaPlante felnő, boldog és egészséges akar lenni. Elmeséli, hogyan segíti e célja elérésében az oktatás „hackelése". Ő felnőttként is boldog ember akar lenni, s úgy gondolja, hogy ezzel más gyerekek is így vannak. Mi lenne tehát, ha az oktatás azon alapulna, hogy elsősorban boldognak és egészségesnek tanuljunk meg lenni?

Összefoglaló cikk a Poronyton:
Új oktatási trend: gyerekek iskola nélkül

Otthonoktatás
http://otthonoktatas.lap.hu/
http://www.otthonoktatas.info/otthonoktatas_bevezeto
Interjú Dagmar Neubronnerrel, az intézményen kívüli tanuláshoz való jog fő szószólójával

Idézetek
Karácsony Sándor:
„Mikor demokratikus a nevelés?... ha nem diktatórikus. Ha a növendéknek szabad növekedni, nem pedig kénytelen vele. Ha a nevelés közben a növendék is, a nevelő is fölszabadult. Ha mindkettő autonómiája biztosított... A nevelés akkor lesz demokratikus, ha minden rendű és rangú növendéknek szabad lesz az, ami eddig muszáj volt neki. Ez a boldog állapot pedig nem állhat be hamarább, csak akkor, ha a növendéket teljes értékű embernek tartjuk, és ennek megfelelően kezeljük: A gyermek nem velünk egyenrangú, hanem velünk egyenjogú fél. Nem tökéletlen és fejletlen felnőtt, hanem fejlett, tehát tökéletes kis gyerek, növekvő gyerek. Teljes joga és tökéletes autonómiája van. Többé egyetlen felnőttnek sincs joga diktatórikusan ráoktrojálni a maga felnőtt életét.”

Vekerdy Tamás:
„Olyan óvodára és iskolára van szükség, amelyik tudja, amit a két háború között Karácsony Sándor, a kitűnő pszichológus-pedagógus sokszor megírt, hogy nem az lesz egészséges és tehetséges felnőtt, akit egészséges és tehetséges felnőttnek-felnőttként nevelnek már kisgyerek kiskamasz stb. korában, hanem egyedül az, aki lehetett teljes értékű kisgyerek, növő gyerek, kölyök, kamasz, ifjú... Nem kényszerítették másra ezekben az életkorokban, mint ami az életkorból következne.”

Dr. Ranschburg Jenő
„Azt soha nem tudtam elérni, hogy ha elültettem egy hamisciprust, abból tuja legyen. Az teljesen lehetetlen, mert ő hamisciprus akar lenni. Ő hamisciprusnak készül, nem lehet más. Abban az esetben, ha kellőképpen gondozom és szeretem - mert én hiszek benne, hogy azt a növény is érzi -, ha megfelelő tápanyagot adok neki, és gondoskodom mindenről, ami szükséges, akkor gyönyörűséges növény lesz belőle. Ha nem, akkor nyomorult növény - de ugyanaz a fajta, másik nem lehet! Az a mélységes meggyőződésem, hogy az ember gyerekénél pontosan ugyanez a helyzet. Hogyha érteni akarom őt, akkor az első dolgom, hogy megértsem: tujának vagy hamisciprusnak született-e.”

Az évek során mindig jött valami, amire felfigyeltem, ami megerősítette bennem, hogy másként volna jó csinálni ezt az „iskola dolgot”. Persze, magamból indultam ki. Az első iskolai napon 3 piros csillagot és 4 piros pontot gyűjtöttem be, a második napra már nem emlékszem, csak arra, hogy a kezdeti izgalom lassan elmúlik, és már nem is tűnik olyan jó helynek az iskola. Csendben ültem a padban, „jókislány” voltam, nem zavartam a többieket. Unatkoztam. Majdnem 8 éven át. Utólag végtelenül elpazarolt időnek tartom azt a 8 évet, de akkor ezt választhatták a szüleim.

Sokat gondolkodtam azon, hogy mit is csinálnék másként, milyen iskolát választanék a gyerekeimnek, hogy nekik felnőttként a kisiskoláról ne egyből az ugorjon be, unatkoztak. Megnéztem az alapítványi iskolákat, beszélgettem otthontanulós szülőkkel, és magántanárokkal, óvónénikkel, tanítókkal. Saját pszichológiai, pedagógiai tanulmányaim során szerzett benyomásaim, tapasztalataim, „kutatásaim” is vezettek. Ezekből az élményekből számomra öt fontos pont körvonalazódott ki, ami mentén el tudom képzelni azt az iskolát, ahova szívesen adnám a gyerkőcöket.

Milyen is lenne ez a kisiskola?

1. Legyen közel, hogy a gyerek önállóan tudjon jönni-menni. Önállóan. Ha szeretne, gyalog, ha szeretne, biciklivel, rollerral, görkorival, bármivel. (Nem szeretném, ha minden nap nekem kellene hozni-vinni, mert messze van az a jó iskola.)
2. Legyen közösség, egy kis csoport, 5-8 gyerek, akik együtt tanulnak. (Nem szeretném, ha magántanuló lenne, de azt sem, ha a tanító sok gyermek között kellene megossza figyelmét.)
3. Legyen egy (vagy szükség szerint több) tanár, tanító, aki tanítja őket. (Nem szeretném én magam tanítani a gyermekem. Nem azért, mert nem érzem magam képesnek rá, hanem azért, mert elsősorban az édesanyja szeretnék lenni, ezt a szerepet szeretném viselni, amikor vele vagyok.)
4. Legyen szabadságuk, választhassanak a gyerekek. Nekem fontos, hogy ami érdekli őt, abban elmélyedhessen annyira, amennyire csak kívánja. Szárnyalhasson. És ehhez szeretnék minden támogatást, lehetőséget megadni neki, szeretném a meglévő kíváncsiságát táplálni. És nyilván, ami nem megy annyira, ott kapjon több figyelmet, magyarázatot.
5. Legyen a pedagógiai gondolkodás része a gyerekközpontúság, az önállóságra nevelés, a szabad játék, az önálló munka, a kreativitás, az egyenjogúság ... Thomas Gordon, Rudolf Steiner, Maria Montessori, Vekerdy Tamás, Dr. Ranschburg Jenő, Mérei Ferenc jutnak eszembe.

Komoróczki Dóri vagyok, két gyermek édesanyja. Tordason élünk.

Művelődésszervezőként diplomáztam, mellette pedig szövő-oktató, népi játszóház vezető, kiadványszerkesztő, számítástechnikai programozó OKJ-s szakmákból vizsgáztam, jógaoktatónak tanultam. Jelenleg a TF-re járok, OKJ-s keretek között végzem a sportedző tanfolyamot. Hatodik éve vagyok itthon a gyerekekkel, és – ahogy időm engedi – szövő tanfolyamot, jógaórákat tartok a Teremtőkertben. Tanultam gitározni és szeretnék zongorán játszani. A természetjárás, túrázás szeretetét a szüleim oltották belém, a kertészkedést a nagyszüleim. Az élet szeretete pedig csak úgy jött, mindenhonnan.

És szeretnék egy tanuló csoportot létrehozni, főként olyan gyerekeknek, akik a 2015 őszén lesznek tankötelesek. Iskolát otthon... Hogy miért pattant ki ez az ötlet a fejemből, mik vezéreltek, arról szól ez a blog. Kérlek, keress meg, ha szívesen részt vennél ebben a folyamatban.

Írj ide: komodorka@hotmail.com